Ha az óangolra gondolsz, mi jut eszedbe? Beowulf? A Canterbury mesék? Vagy talán azokra az időkre gondolsz, amikor Shakespeare-t olvastál, és egy olyan szóval találkoztál, amit nem tudtál megfejteni.

Az egyik dolog, ami zavaró lehet az óangol nyelvben, az a különböző névmások használata. Ma a "you"-t használjuk egyes és többes számban is. De akkoriban különböző szavak voltak a különböző helyzetekre.

Ebben a cikkben megnézzük a három leggyakoribb névmást, amelyet az óangolban használnak: thee, thy és thou. Azt is megvizsgáljuk, hogy mikor és hogyan használjuk őket. Kezdetnek a thee a you egyes szám második személyű tárgyas alakja, míg a thou egyes szám második személyű alanyi alak. Ye a többes szám második személyű alanyi alak, míg a Thy a yours.

Az angol nyelv elterjedése Angliában kezdődött.

Az angol nyelv áttekintése

Az angol nyelv története hosszú és bonyolult, sok változáson ment keresztül, és sok különböző kultúra hatásait élte át. Az angol nyelv története az angolszászokkal kezdődik. Az angolszászok egy népcsoport voltak, akik a Kr. u. 5. században érkeztek Angliába a kontinentális Európából.

A források szerint az angol nyelv története a Kr. u. 5. századig vezethető vissza, amikor az angolszászok megszállták Nagy-Britanniát. Ezt megelőzően a Brit-szigeteket a kelták lakták, akik kelta nyelvet beszéltek.

Az angolszászok lassan kiszorították a keltákat Nagy-Britanniából, és nyelvük végül kihalt. Az angolszászok továbbra is óangolul beszéltek, amelyből középangol, majd modern angol lett. Magukkal hozták saját nyelvüket, amely végül óangol néven vált ismertté.

Óangolnak nevezzük az angol nyelv legkorábbi szakaszát. A nyelvnek ez az időszaka körülbelül a Kr. u. 5. századtól a Kr. u. 11. századig tartott. Ebben az időszakban az angol nyelv még gyerekcipőben járt, és nagyon különbözött a ma használt nyelvtől.

Az óangol valószínűleg nyugati germán nyelv volt, és az angolszászok beszélték, akik a kontinentális Európából érkeztek Angliába.

Az óangol nyelvet néha angolszásznak is nevezik, de ezt a kifejezést a nyelvet beszélő népre is használják. Az angolszászok germán törzsek egy csoportja voltak, akik az 5. században telepedtek le Angliában. Eredetileg Dániából, Norvégiából és Németországból származtak, de Európa más részein, többek között Hollandiában és Skóciában is voltak településeik.

Az évszázadok során az angol nyelv változott és fejlődött, és más nyelvekből származó szavakat és kifejezéseket vett át. A 11. századi normann hódítás például sok francia szóval egészítette ki az angol nyelvet.

Ma az angol nyelvet az egész világon beszélik, és számos országban ez a hivatalos nyelv, emellett ez a legnépszerűbb második nyelv a világon.

A beszéd nyolc része

Személyes névmások az óangolban

A források szerint az óangolban a főneveknek három neme volt - hímnemű, nőnemű és nemtelen -, az igéknek pedig három különböző osztálya - gyenge, erős és szabálytalan -, a főneveknek négy különböző esete - névmás, akkuzatív, dativus és genitivus -, az igéknek pedig két különböző hangalakja - aktív és passzív.

Ma a főnevek esetében csak két nemet használunk - hím és nőnemű -, az igék esetében pedig két osztályt - gyenge és erős -, a főnevek esetében csak három esetet - névmás, akkuzatív és genitivus -, az igék esetében pedig csak egy hangot - aktív. Bár az óangol nyelvtan bonyolultnak tűnhet, valójában nem sokban különbözik a mai angoltól.

Az óangol nyelv egyik érdekessége a különböző beszédrészek használata. Bár ma is ugyanazokat a beszédrészeket használjuk, van néhány finom különbség abban, ahogyan az óangol nyelvben használják őket. Például a "hūs" szót használhatjuk főnévként vagy igeként, a szövegkörnyezettől függően.

Az óangol személyes névmások nagyban különböztek a mai angol nyelvben használatos személyes névmásoktól. Először is, az óangolban háromféle személyes névmás volt, attól függően, hogy a névmást első, második vagy harmadik személyre használták.

A források szerint az első személyű névmások az ic (egyes szám) és a we (többes szám), a második személyű névmás a thou, a harmadik személyű névmás pedig a he. A személyes névmásoknak is különböző formái voltak attól függően, hogy a mondat alanyaként vagy tárgyaként használták őket.

Például az ic egyes szám első személyű névmást használhatjuk egy mondat alanyaként (I am Going) vagy egy mondat tárgyaként (He gave me a gift).

Végül, három különböző módja van annak, hogy azt mondjuk, "te", a kontextustól függően. Ha egy magas státuszú személyt szólítunk meg, akkor azt mondjuk, hogy "þū." Ha egy alacsony státuszú személyt szólítunk meg, akkor azt mondjuk, hogy "þǣr." Ha pedig egy azonos státuszú személyt szólítunk meg, akkor azt mondjuk, hogy "þū".

Ha olvastál már középkori irodalmi műveket, talán találkoztál már olyan ismeretlen szavakkal, mint a "te", "ti", "tiéd", "ti" és "ti".Ezek a szavak mind az óangol nyelv formái, amelyet Angliában az ötödik századi germán invázióktól az 1066-os normann hódításig beszéltek.

Az óangol gazdag és összetett nyelv volt, és ez alól a thy, thou, thee és ye használata sem volt kivétel.

Általában a "te" bizalmas és intim formája volt a "te", míg a "te", "te", "te" és "ti" formálisabb használatban volt. E szavak használata azonban nem volt mindig ilyen egyszerű, és sok kivétel volt a szabály alól.

A beszélgetés során fontos, hogy tudjuk, hogyan kell megszólítani valakit.

A különbség

Amikor a te, a te, a te, a te és a ti szóról van szó, van néhány dolog, amit tudnod kell.

Először is, a thou a you alanyi alakja, és akkor használjuk, amikor egy nálad azonos vagy magasabb státuszú személyhez beszélünk. Például azt mondjuk, hogy "Te jó barát vagy" valakinek, akit közeli barátunknak tekintünk.

Másodszor, a te a te tárgyas formája, és akkor használjuk, amikor egy nálad alacsonyabb státuszú személyhez beszélünk. Például azt mondjuk, hogy "segítek neked a házi feladatoddal" annak, akinek segítünk a házi feladatában.

Harmadszor, a thy a you birtokos alakja, és akkor használjuk, amikor olyan dologra utalunk, ami valaki másé. Például azt mondjuk, hogy "A kabátod a földön van" valakinek, akinek a kabátja a földön van.

Ha minden szót átváltanánk a mai megfelelőjére, akkor azt látnánk, hogy:

• A te a te egyes szám második személyű tárgyas alakja.
• A te egyes szám második személyű alanyeset.
• A Ye többes szám második személyű alanyeset.
• Ez a mai nap a tiéd.

A "te" és a "tiéd" mindkettő régies szó, amelyeket Istenre vonatkozóan használnak: a "te" egyes számban, míg a "ti" többes számban használatos névmás.

Íme néhány példamondat, amelyekben ezeket a szavakat használjuk:

• Hozzád imádkoztam útmutatásért.
• Legyen meg a te akaratod.
• Te vagy a fény az én sötétségemben.
• Ti vagytok a mindenem.

Thy vs. Thou vs. Thee vs. Ye

A "te" egy régimódi módja annak, hogy valakire hivatkozzunk, általában azt jelenti, hogy "te". Manapság nem használják túl gyakran, kivéve bizonyos vallási kontextusokban.

A "te" szintén egy régimódi módja annak, hogy valakire hivatkozzunk, de ez egy kicsit formálisabb, mint a "te". Gyakran használják versekben vagy más irodalmi művekben.

A "Te" gyakran használatos egy ige alanyaként, és még formálisabb, mint a "Te" és a "Te". Például: "Te a piacra látogatsz".

A "Ye" a "you" hivatalosabb formája, és akkor használjuk, amikor olyan valakivel beszélünk, akit nem ismerünk jól, vagy amikor tiszteletet akarunk kifejezni.

Ezeket a különbségeket a következő táblázat foglalja össze:

Különbségek a te, te, a te, a te és az ti között

Hivatalos vagy informális?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Általában a thee formálisabbnak számít, mint a thou, de vannak kivételek ez alól. Ha például egy csoport emberhez szól, a thou megfelelőbb lenne.

Hasonlóképpen, ha egy magas rangú vagy tekintélyes személyt szólít meg, akkor a te-t használhatja. Végső soron ez a helyzettől és a megszólított személyhez fűződő kapcsolatától függ.

Hogyan használod a thou, thee és thy kifejezéseket?

A thee, thou és thy mind a "you" névmás formái. Egykor az angol nyelvben gyakran használták őket, de ma már leginkább vallási vagy shakespeare-i szövegkörnyezetben használatosak. Íme egy gyors áttekintés arról, hogy mikor használjuk őket:

• Thee egy ige alanyaként használatos, mint a "Te vagy a barátom".
• A Thou egy ige tárgyaként használatos, mint például a "I love thou".
• A Thy birtokosként használatos, mint például "Ez a te könyved".

Ha tehát valaha is olyan helyzetbe kerülsz, amikor valamelyik névmást kell használnod, ne feledd, hogy a te az alany, a te a tárgy, a te pedig a birtokos névmás.

Mit jelent az, hogy te és te?

A thee és a thou olyan névmások, amelyeket egykor egyetlen személy megszólítására használtak. A thee-t alanyesetű névmásként használták (én, ő, nő, lány, ők), a thou-t pedig tárgyesetű névmásként (én, ő, lány, ők). Idővel ezek a névmások kikerültek az angol nyelvből.

Manapság a te és a te névmásokat többnyire vallási vagy költői célokra használják. Találkozhatunk velük a King James Bibliában vagy régimódi szerelmes versekben. Egyes esetekben az emberek ezeket a névmásokat szeretetnyilvánításra vagy viccelődésre is használják.

Következtetés

• Az angol nyelv az óangolból a középangolba és végül a modern angolba fejlődött.
• A főnevek három különböző nemű - hímnemű, nőnemű és nemtelen -, az igék három különböző osztályba sorolhatók - gyenge, erős és szabálytalan - az óangolban. A főnevek esetében négy különböző eset - névmás, akkuzatív, dativus és genitivus -, az igék esetében pedig két különböző hangalak - aktív és passzív - volt.
• A thee, thy, thou és ye mind az óangol nyelv formái, amelyet Angliában az ötödik századi germán invázióktól az 1066-os normann hódításig beszéltek.
• Thee egy mondat vagy kifejezés tárgyaként használatos.
• A Thou egy mondat vagy mondat alanyaként használatos.
• A Thy birtokos ragként használatos, vagy amikor a következő szó nem magánhangzóval kezdődik.
• A Ye a mondat alanyaként használatos, és egyes és többes számban is használható.

Kapcsolódó cikkek

"Full HD LED TV" VS. "Ultra HD LED TV" (Összehasonlítás)

30 font különbség (magyarázat)

Biszexuálisok és pánszexuálisok (különbségek)