Mivel fő célja, hogy ízt adjon az ételeknek, a só, más néven nátrium, gyakori elem, amelyet az általunk készített ételekhez adunk.

Az amerikaiaknak szóló étrendi iránymutatások szerint az egyéneknek naponta legfeljebb 2300 mg nátriumot kellene bevinniük.

A só olyan alapanyag, amely nélkülözhetetlen az ideg- és izomműködéshez, és segít szabályozni a szervezet folyadékegyensúlyát. A só jód hozzáadásával a só jódozott változata lesz.

A só az ételek ízesítésén kívül más előnyökkel is jár. Miközben hidratál és támogatja az érrendszer egészségét, túl sok fogyasztása magas vérnyomáshoz és szívbetegségekhez vezethet.

Kérjük, olvasson tovább, hogy többet tudjon meg a jódozott és a nem jódozott sóról, a különbségükről és az emberi egészségre gyakorolt hatásukról. Kezdjük!

Mi az a jódozatlan só?

A nem jódozott só, amelyet néha sónak is neveznek, kőzet- vagy tengervízlelőhelyekről származik. A nátrium és a klorid egyesülve kristályt alkot ebből az anyagból.

Az emberek által gyakran használt só a nátrium-klorid. Ez az egyik legrégebbi és legnépszerűbb konyhai ízesítőanyag.

A só az oldatban vagy az élelmiszerben oldódva ionokra, nátriumra és kloridra válik szét. A nátriumionok felelősek a sós ízért.

A szervezetnek szüksége van némi sóra, és mivel a baktériumok nem tudnak túlélni magas sótartalmú környezetben, a só döntő szerepet játszik az élelmiszerek tartósításában.

Alapvető fontosságú az idegrendszer, az izmok és a testfolyadékok megfelelő működéséhez.

Mi az a jódozott só?

Lényegében jódot adtak a sóhoz, hogy jódozott sót hozzanak létre. A tojás, a zöldségek és a kagylók nyomokban tartalmaznak jódot.

A szervezet természetes úton nem képes jódot előállítani, annak ellenére, hogy szükség van rá. Ezért van szükség a jódban gazdag élelmiszerek fogyasztására az ember számára.

A jódot sok országban azért adják az asztali sóhoz, hogy megelőzzék a jódhiányt, mivel az étrendben csak nyomokban áll rendelkezésre.

A jódhiány, amely könnyen elkerülhető, de jelentős káros hatással van a szervezet megfelelő működésére, elkerülhető az étkezési sóhoz adott jóddal.

A pajzsmirigy túlburjánzása által kiváltott struma a jódhiány következménye. Súlyos esetekben kretenizmushoz és törpeséghez vezethet.

A jód hatása az emberi szervezetre

A jódra az emberi szervezetnek szüksége van, mert segít a pajzsmirigyhormonok előállításában.

A pajzsmirigyének a pajzsmirigyhormonok előállításához jódra van szüksége, amely a táplálékban (leggyakrabban a jódozott konyhasóban) és a vízben található elem. A jódot a pajzsmirigy felfogja, és pajzsmirigyhormonná alakítja.

A pajzsmirigyhormonokra a szervezetnek a terhesség és a csecsemőkor alatti egészséges csont- és agyfejlődéshez is szüksége van.

A jódhiány miatt a pajzsmirigy nehezebben dolgozik, ami duzzanathoz vagy megnagyobbodáshoz (golyva) vezethet.

Néhány kiválasztott gyümölcs, például az ananász, az áfonya és az eper jó és bőséges jódforrás. Ha el akarja kerülni a jódhiányt, próbálja meg beiktatni őket az étrendjébe.

A jód nagy dózisai károsak, mivel a következőkhöz vezethetnek:

1. Hányás
2. Hányinger
3. Gyomorfájás
4. Láz
5. Gyenge impulzus

Táplálkozási érték: jódozott vs. jódozatlan só

A nem jódozott só 40%-ban tartalmaz nátriumot. A só létfontosságú összetevője az egészséges vérnyomás fenntartásának, valamint a vérben lévő folyadékok egyensúlyának fenntartásában.

A Harvard School of Public Health szerint a nem jódozott só nagyjából 40% nátriumot és 60% kloridot tartalmaz.

Mivel kis mennyiségű nátrium-jodidot vagy kálium-jodidot tartalmaz, a jódozott só létfontosságú az emberi egészség szempontjából. A szívbarát étrendhez elengedhetetlenül fontos.

Nézzük meg az alábbi táblázatot, hogy jobban megértsük mindkét só tápanyagtartalmát.

Mi a különbség a jódozatlan és a jódozott só között?

Ha valaha is olvasta otthonában a só címkéjét, talán észrevette ott a "jódozott" kifejezést. Bár a legtöbb asztali só jódozott, nagy a valószínűsége, hogy a sószóróban lévő só is az.

Ha az Ön sója jódozott, akkor kémiai úton jódot adtak hozzá.A jódot a szervezet nem tudja előállítani, mégis szükséges az egészséges pajzsmirigy és más biológiai funkciók ellátásához.

Másrészt a nem jódozott só gyakran teljes egészében nátrium-kloridból készül, és a tenger alatti sólerakódásokból nyerik ki.

Bizonyos nem jódozott sók feldolgozhatók, hogy finomabb legyen a textúrájuk, és a gyártótól függően további összetevőkkel kombinálhatók.

A jódhiány és a struma elleni küzdelem érdekében az Egyesült Államokban az 1920-as évek elején elkezdték a só jódozását. A jódozott só egészségesebb az Ön számára.

A nem jódozott sónak magas a sótartalma, ami olyan problémákhoz vezethet, mint a magas vérnyomás vagy más egészségügyi problémák. Nincs időkorlátja, és nagyon hosszú az eltarthatósága.

Az alábbi táblázat jól összefoglalja a két só közötti különbségeket.

Melyik az egészséges: jódozott vs. jódozatlan

A jódozott só minden további nélkül egészségesebb. Jódot tartalmaz, amely az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyag, és hiánya káros hatással lehet az emberi egészségre. .

Már egy csésze zsírszegény joghurt és három uncia tőkehal is biztosítja a napi jódszükséglet 50%-át, illetve közel 70%-át.

Kizárólag akkor használjon jódozott sót, ha tudatában van annak, hogy ritkán fogyaszt olyan élelmiszereket, amelyek természetes jódforrások, vagy ha szervezetének orvosi okokból a szokásosnál több jódra van szüksége.

Fontos, hogy ellenőrizze a jódbevitelt. Ha ritkán fogyaszt jódtartalmú italokat, gyümölcsöket és ételeket, akkor érdemes lehet átállni a táplálékkiegészítőkre. Ha már az étrend része lett, akkor csak a mennyiséget tartsa be, hiszen nem szeretné túladagolni a jódot.

A válasz az, hogy mindkét só jó választás a többiek számára. A legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk, hogy figyeljük a sófogyasztásunkat, és ne legyen több, mint 2300 milligramm naponta.

Használhat jódozott sót jódozatlan só helyett?

A jódozott és a nem jódozott sók közötti hasonlóságok a kinézetükben, a textúrájukban és az ízükben vannak. Az egyiket helyettesítheti a másikkal, és így is megkapja a kívánt ízt.

Ennek ellenére a nem jódozott sók közül számos sót meg lehet említeni, például a rózsaszín himalájai sót, a pácolósót és a kóser sót.

A jódozott só a hagyományos konyhasóként használható főzéshez, fűszerezéshez és ízesítéshez. Oldóereje nagy, ezért segíthet időt megtakarítani a főzési vagy keverési folyamat során.

Speciális felhasználásra, például amikor textúrára vagy a konyha kiegészítésére van szüksége, tartson kéznél jódozatlan sót.

A jódozott és a jódozatlan só alternatívái

Kosher só

Mivel eredetileg a húsok kóserizálására használták - a húsok fogyasztásra való előkészítésének zsidó gyakorlata -, a kóser só elnevezést is így kapta.

A Harvard School of Public Health szerint ez egy pehely vagy gabona, amelyet a kóser konyha elkészítéséhez használnak.

Bár a kóser só gyakran nagyobb kristályokat tartalmaz, mint az asztali só, összességében kevesebb nátriumot tartalmaz.

A kóser só csökkentett nátriumkoncentrációja segít megelőzni vagy csökkenteni a magas vérnyomást, ami viszont számos egészségügyi probléma megelőzésében segít.

Tengeri só

Tengervíz elpárologtatásával és a sómaradék összegyűjtésével állítják elő. Nátriumtartalma az asztali sóéhoz hasonló.

Gyakran úgy forgalmazzák, hogy jobb az egészségre, mint az asztali só, pedig az asztali só és a tengeri só alapvető tápértéke azonos.

Az asztali só és a tengeri só nagyjából ugyanannyi nátriumot tartalmaz.

Rózsaszín himalájai só

Kémiailag a rózsaszín himalájai só hasonló az asztali sóhoz; 98 százalékát nátrium-klorid alkotja.

A só fennmaradó részét olyan ásványi anyagok alkotják, mint a kalcium és a magnézium, amelyek a szervezetünk folyadékegyensúlyáért felelősek. Ezek adják a só halvány rózsaszín árnyalatát.

A rózsaszínes árnyalatot adó ásványi szennyeződéseket gyakran egészségesnek hirdetik, de koncentrációjuk túl alacsony ahhoz, hogy támogassák a táplálkozást.

A rózsaszín himalájai sóval kapcsolatban gyakran hangoztatott egészségügyi állítások közé tartozik, hogy képes kezelni a légzőszervi megbetegedéseket, fenntartani a szervezet egészséges pH-szintjét, és késleltetni az öregedés kezdetét.

Következtetés

• A nátrium és a klorid a nem jódozott sóban található ásványi anyagok. A jódozott só viszont olyan sófajta, amely jódot tartalmaz. A jódozott só ötéves eltarthatósági idővel rendelkezik, míg a nem jódozott só eltarthatósága korlátlan.
• Bár feldolgozáson megy keresztül, a jódozott só a jódhiány pótlására szolgál. A jód olyan ásványi anyag, amelyre az emberi szervezetnek szüksége van, és jelentős funkciót tölt be a szervezetünkben. A jódhiány hajlamos megtörténni és károsítani a belső szerveket, ha nem vesszük be.
• A sófogyasztást mindenképpen figyelemmel kell kísérnünk, különösen az étrendünkben. 2300 mg feletti mennyiség fogyasztása magas vérnyomást és koleszterinproblémákat okozhat. Mivel a só szükséges a szervezet működéséhez, fogyasszuk naponta, de kis mennyiségben.

Kapcsolódó cikkek